Tizenhárom napja tudtam meg egyáltalán, hogy létezel. Tíz napja egyetlen hátizsákkal felszerelkezve a nyakamba vettem a világot. Kilenc napja ismerlek személyesen.
Azt
hiszem, hogy mindketten őrzünk valami súlyos titkot. Bízom benne, hogy
enyhíthetjük egymás fájdalmát. De tudni csak annyit tudok, hogy szükségem van
rád... sorella.
Eredetileg csak őt akartam feledni, téged nem – de aztán rájöttem, hogy
ha magammal akarlak vinni a jövőmbe, azzal mindkettőnknek ártanék. Ott kell
hagynom hát téged a múltamban, most már oda tartozol, vele együtt, de vajon
sikerülni fog ez nekem valaha?
Elvégre felejteni tudni kell – de mit tegyek, ha én még nem tudok?
Egy év, tizenkettő plusz egy lélegzetvétellel, meg egy kupac pontatlan
idézettel elmesélve.
