"Szerintem rendes srác vagy, jó ember.
Leszámítva, hogy képtelen vagy hűséges lenni egyetlenhez, és még csak nem is
érted, mi ezzel a baj. Ez a te defekted."
"Szerintem rendes srác vagy, jó ember.
Leszámítva, hogy képtelen vagy hűséges lenni egyetlenhez, és még csak nem is
érted, mi ezzel a baj. Ez a te defekted."
A halála letörölhetetlen pecsétként ült rajtunk;
holtában is összekötött minket. Tudtuk, hogy az útjaink soha többé nem
válhatnak el egymástól, csakhogy már nem a mindig mosolygó angyal tartotta
egyben a csapatot – hanem a puszta bűntudat.
Mindenkinek könnyebb volt így, szóval felvettél egy parókát, kisminkelted magad, és mosolyogtál, mintha minden rendben lenne. Ez volt a te áprilisi tréfád.
Ebben az évben mindenki bedőlt neked.