Odette ajándéka - avagy boldog Valentin-napot!

(V)Étkezők Viadala 

Halmányi Valentin végső elkeseredésében jelentkezik egy főző-valóságshowba. A győzelem érdekében szövetkezik a csinos és körmönfont Tinkával, elvégre az izgalmas szerelmi történeteket mindenki szereti, nem igaz?

Arra azonban senki se számít, hogy a dologban végül maga Valentin bizonyul majd a gyenge láncszemnek – ahogy arra sem, hogy az élet még nagyon is tartogat meglepetéseket, mikor hősünk azt hiszi, vége, és a hőn áhított díj soha nem lesz az övé.

A történet a 2022-es évi Kívánság Üstre íródott Odette-nek, a Merengőn is olvasható. (Itt azért nem a saját címén szerepel, mert a betűtípusban, amit a címekhez használok, nincs ő, és nem vagyok barbár. Meg persze azért, mert az ötletet mégiscsak ő szolgáltatta.)

A képet AI programmal generáltam

Árva Tinka és Halmányi Valentin robbantott: megszületett az Étkezők Viadala sztárpárosa!

Képesek voltak pont azt a képet berakni, amikor az én első főzésem, a sajtfondü közben beszélgetünk. Te is jól tudod, miről beszélek, igaz? Akkor találtuk ki ezt az egész hacacárét.

Elvégre hiába kerültünk be egy főzős valóságshowba, mindketten tudjuk, hogy a konyharemekeink aligha vihetnek el minket a tizenkettedik hét végéig. Pedig a rendszer adott: tizenkétféle ételre gyakorlunk hét közben, szombaton főzőverseny, szavazás, vasárnap párbaj, és együtt izgulhatunk, hogy döntöttek a nézők, vajon ki távozik.

Igen ám, csakhogy mindent – és ezt szó szerint kell érteni, mindent – vesznek a kamerák. A személyiségünk, a cselekedeteink talán jobban is befolyásolják, meddig maradhatunk, mint a főzőtudományunk.

–       Mi a terved, Bálint? – kérdezted, kihasználva, hogy a konyhai kamera nem vesz hangot. Zavaró lenne a folyamatos sercegés, a gőz pedig tönkreteheti a mikrofont. Önkényesen tovább magyarosítottad a nevem, és ez idegesít.

–       Nyerni akarok – feleltem egyszerűen, a lehető legkevesebb információt átadva. Egy valóságshowban mindenki elég körmönfont, mindenki álarcot visel, se vége, se hossza nincs az intrikáknak. Ha nem tudom, mit akarsz, te se tudd, én mit akarok.

–       A szuperhelyes Ádám ellenében? – hunyorítottál rám, mint aki mindent tud. – Vagy Csaba ellenében, aki álmából felébresztve is lefőz? Ugyan, Bálint, nincs esélyed, te is tudod.

Valentin. A nevem nem Bálint, hanem Valentin. Mondtam is neked, de mintha meg se hallottad volna.

–       Ahogy nekem sincs Veronika ellen. Ha ő egész nap bikiniben mászkál, senki se kíváncsi a cuki csajra, hiába kéne amúgy főzőtudás szerint választani közülünk. – Kivetted a kezemből a fakanalat, megkavartad a sajtot, és megkóstoltad. – Van egy tervem.

A hangomnak olyan erős, elszánt éle volt, amivel húst lehetne vágni.

–       Ne kímélj.

Így lettünk mi egy pár, persze csak a kamerák előtt, egy fortyogó sajtmártás fölött. És a nézők imádták.

Imádták, ha ölelkeztünk. Imádták, ha csókolóztunk. Imádták, ha veszekedtünk. Bármit csinálhattunk, amint rajtunk volt a „pár” címke, elsőként szavaztak tovább minket a következő hétre.

Egészen mostanáig.

 

Az elődöntőbe jutott a közkedvelt ValenTinka párosa!

 

Mert most már lassan vége a Viadalnak, Tinka. Lassan elveszti az erejét ez a csodás mesterterv. A gyönyörű Veronikát kiszavazta a közönség a múlt héten, így te maradtál az egyetlen lány a mezőnyben. A szuperhelyes Ádámmal és velem. Az, hogy ők ketten idáig jutottak, míg Csaba (aki szerintem inkognitóban mesterszakács, csak kicsit introvertált) kiesett, csak azt bizonyítja, amit eleve tudtunk: ha nem tetszelegnénk a gerlepár szerepében, és csak a főztünkkel próbálnánk ellavírozni, rég kiestünk volna a szimpátiaszavazáson.

Egy hét maradt, meg a döntő. Elég egyértelmű, hogy minket szavaznak tovább megint, de akkor mi lesz? Nagy szakítás, tányértöréssel meg zokogással? Vagy színvallás, hogy átvágtunk mindenkit, sose szerettük egymást?

Talán az lenne a legtisztább, de az a baj, hogy nem lenne igaz.

Eleinte tényleg csak azért öleltelek át, tényleg csak azért hagytam, hogy az ölembe ülj, mert ezek szavazatokat jelentettek, a szavazatok a továbbjutást, a továbbjutás az esélyt a győzelemre, a győzelem pedig egy olyan tekintélyes pénzösszeget, amiből ki tudom fizetni a pszichiátert. Nem volt mese, egyszerűen nyernem kellett. Zsófiért.

De aztán megszoktam, hogy ölelgetlek, megszoktam, hogy az ölembe ülsz. Már kifejezetten örültem, ha az éjszaka közepén egyszer csak megjelentél az ágyam mellett, a földön húzva magad után a párnádat, és megkérdezted, alhatsz-e velem. Persze, hogy alhatsz, gyere bármikor. Már nem csak azért csináltam, hogy szavazzanak ránk. Az idő nagyobbik részében még csak eszembe se jutott a műsor, a továbbjutás, a főnyeremény. Számomra te lettél az a díj, amiért érdemes lett játékban maradnom.

Szerettem az összebújásainkat a takaró alatt, a titkos beszélgetéseinket a konyhában. Szerettem a rövidre nyírt, beletúrsz-úgy-marad frizurádat, az anyajegyet a bal szemed külső szemzugánál, amitől mindig olyan volt a szemed, mintha kihúztad volna tussal. Szerettem a mandulás tusfürdő illatát a bőrödön, a cseresznyés ajakápoló ízét a csókodban. Mit szépítsem? Egyszerűen beléd szerettem, Árva Kata Lilla.

 

Tinka és Valentin lehetnének az „álompár” szó illusztrációja

 

Persze, ettől még jól tudtad te is, jól tudtam én is, hogy nem adhatom fel a versenyt csak úgy. Tudtad, mert elmeséltem neked, mikor te főztél gyakorlásképp egyedül, és még az alapozó fázisban voltunk. Elmondtam neked, hogy a húgom kezelésére kell a pénz, mert… de belém fojtottad a szót egy kanálnyi tésztaszósszal, nem akartad hallani, mi baja. Indok nélkül csak azt kérted, értsem meg, és ezt meg is kaptad, mert már hozzászoktam, hogy nem terhelhetek akárkit a családi problémáimmal.

Mikor megbeszéltük ezt az isteni színjátékot, azt kérdezted, olvastam-e az Éhezők Viadalát, amiről a műsor is kapta a címét. Mert mi ketten olyanok vagyunk, mint Katniss és Peeta, ketten együtt nyerhetünk. De tudod, ahogy végső soron ott se lehetett két győztes, úgy itt se lehet. A döntőben vége az összefogásnak, egyikünknek mennie kell. Mi nem trükközhetünk mérges bogyókkal.

Tudod mit, Tinkám? Én is ajánlanék neked egy kis olvasmányt. Nem olyan híres, mint az Éhezők Viadala, de szerintem nagyon is illik a mostani hangulatomhoz. Pilinszky János, mond ez neked valamit?

Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.

Képtelen vagyok szemtől szembe, egy az egy ellen küzdeni veled, Tinka. Nem lesz, nem lehet Halmányi Valentin kontra Árva Kata Lilla döntő, amire mindenki várt.

Egyikük nem lesz ott az utolsó héten.

 

Adománygyűjtés: támogasd te is Halmányi Valentin kishúgát!

Már összegyűlt a kitűzött összeg 110%-a

 

Alig hiszek a szememnek, amikor meglátom a screenshotot, amit az öcsém küldött egy halom felesleges kérdőjel kíséretében. Döbbenten nyitom meg a hozzá mellékelt linket, és majdnem eldobom a telefont, amikor megpillantom, hogy a száztíz százalékosan teljesített kitűzött összeg is másfélmillió forint. Halványlila segédfogalmam sincs, vajon ki írhatta ki az adománygyűjtést, mert biztosan nem én voltam, és ha az öcsém nem tudott róla, őt is kizárhatjuk. Túl sok ember meg nem tudja a bankszámlaszámom, szóval valószínűleg úgyis kamu az egész. Csak tudnám, vajon ki szerezhetett tudomást a húgom állapotáról. Vagy akár azt, honnan. Elvégre ez azért nem olyasvalami, amit az ember nagydobra ver.

Mégis, kíváncsi vagyok, és a kíváncsiság nagy úr, bejelentkezem a netbankba a telefonomról, és a döbbenettől le kell ülnöm a kanapéra.

Ott van. Az adománygyűjtés majd’ kétmillió forintja ott ül a számlámon.

Szinte el is feledem, min gondolkodtam idáig, ahogy tudatosul bennem, hogy most már akár nyerek, akár nem, lesz elég pénzünk, nem kell megválnunk az örökségünktől, hogy kezeltethessük Zsófit. Hisztérikusan, sírásig nevetek ott helyben, a nappali közepén, és mikor összeszaladtok, hogy mi bajom, teljes erőbedobással ölellek magamhoz mindkettőtöket: a szuperhelyes Ádámot és téged, Tinka, szerelmem.

 

Újra szent a béke: Halmányi Valentin és Árva Tinka kéz a kézben készülnek az elődöntőre!

 

Imádtak minket. Vagy ezt már mondtam? Persze, ezt azért magyar viszonylatban kell érteni, nem ostromolták a pilisvörösvári villát a rajongóink, vagy ilyesmi, de az interneten azért bőven láttuk a műsor visszhangját. Tízből kilenc kommentben valamilyen formában benne volt a „ValenTinka olyan cuki páros” vélemény.

Rajtunk kívül senki se tudta, hogy te szerepet játszol.

Rajtam kívül senki se tudta, hogy én már nem.

 

Ha az embernek hirtelen kerül hárommillió forint (az adománygyűjtés lezárása után megnéztem, összesen ennyit adtak össze a nézők) a bankszámlájára, ráadásul anélkül, hogy bárki tudna róla, az sok mindent megkönnyít. Például azt, hogy kilépjen egy egészségtelen kapcsolatból.
Ha tetszik, ha nem, Tinka, ez az igazság: egy olyan kapcsolat, ahol én reménytelenül epekedem utánad, te pedig eldobsz, amint egyikünk kiesik a versenyből, csak egészségtelen lehet számomra.

Úgy döntöttem, hogy a legtisztább módját választom a távozásnak, és egyszerűen feladom a küzdelmet. Mikor beköltöztünk a villába, aláírtunk egy szerződést, volt benne pár kitétel, hogy mikor és hogyan szállhatunk ki (például, hogy nem perelhetjük a stábot, amiért nem nyerhettünk), de szerencsére egyik rostán se akadtam fenn. Egyetlenegy ember miatt csináltam ezt az egészet, miatta jöttem a műsorba, miatta mentem bele a hamis, képmutató kapcsolatba Tinkával és miatta nem szóltam egy szót se, mikor először említettek minket úgy, hogy ValenTinka; pedig legszívesebben üvöltöttem volna, annyira idegesített ez a bugyuta név.

Ezt az embert Halmányi Zsófiának hívták, és már elég pénze volt ahhoz, hogy megkaphassa a mentális stabilitáshoz szükséges kezelést.

 

Holnap lesz az első desszertverseny: vajon Ádám, Tinka vagy Valentin jobb cukrász?

 

A papírjaim megvannak, már csak az aláírásom hiányzik róluk, azt majd reggel. Azért remélem, hogy te fogsz nyerni, szívesen örülnék a sikerednek, meg persze érdekel, hogyan tálalod a kapcsolatunkat. Kiteregeted, hogy sosem voltunk igazán együtt? Vagy azt mondod, hogy nem jött be, szóval a távozásommal az útjaink is elváltak? Vagy valami egész mással állsz elő?

Szerintem tudod, már a legeslegelején tudtad, hogy te nyersz majd. Kész terved volt már az első nap, hogy behálózol, hogy párként eljutunk a döntőig, talán még azzal is terveztél, hogy beléd szeretek. Hát, most jól beleköpök a levesedbe. Nem aggódom, biztosra veszem, hogy perceken belül lesz új terved, hogyan legyél végül juszt is te a Viadal bajnoka.

Étkezők Viadala? Ugyan. Helyesebb lenne Vétkezők Viadalának nevezni ezt a show-t, elvégre itt mindenki hazudik, tettet, ferdít, hogy eladhatóbb legyen.

Árva Kata Lilla, önt vétkesnek találtuk hazugság és csábítás bűnében.

Halmányi Valentin, önt vétkesnek találtuk naivitás és tettetés bűnében.

Valószínűleg Ádámnak is van valami titka, amiről senki nem tud, csak ő.

 

Elképesztő! Árva Tinka egyik napról a másikra kiszállt a versenyből!

 

Egy kitépett jegyzetlapra firkált levél fogad az éjjeliszekrényen, mikor felkelek, hogy aláírjam a szerződésbontó nyilatkozatot, a szobádat pedig üresen találom, mikor feldúltan átrohanok hozzád. Nem egyszerűen Tinka-mentesen, hanem teljesen, tökéletesen üresen.

Ekkor hasít belém, hogy a levelednek minden szava igaz.

Ugyanúgy feladtad a versenyt értem, ahogy én feladtam volna érted. Ugyanúgy felmondtad a szerződésed, ugyanúgy elvágtad magad a havi egymilliós nyereménytől, ahogy én tettem volna. Ugyanúgy belém szerettél, ugyanúgy nem mertél szólni, ugyanúgy nem akartál ellenem küzdeni.

Belém szerettél, Tinka? Még be is ismerted, hogy kifogtam rajtad, mert erre a szituációra nem volt kész terved? Mik vannak!

Azt írtad, nekem nagyobb szükségem van arra a pénzre, mint neked lenne, és ha a döntőben Ádám mégis fölém kerekedne, Zsófinak még mindig ott van az adománygyűjtésből befolyt összeg. Merthogy azt te szervezted, hogy ő semmiképp se lehessen vesztese a helyzetnek. Épp csak felvetül bennem a kérdés, hogy honnan tudhattad a számlaszámom, mikor már válaszolsz is, ott van a leveledben, hogy hónapok óta követed a receptes Patreon oldalam, ahol meg van adva.

Lenyűgöző vagy, Tinka. Komolyan mondom, képes lennék újra meg újra beléd szeretni. Tényleg nem lesz Halmányi Valentin kontra Árva Kata Lilla döntő. Csakhogy nem Halmányi Valentin, hanem Árva Kata Lilla nem lesz a villában az utolsó héten.

Ezért kell most már mindenáron nekem nyernem: Zsófinak, helyetted, magamért.

 

Halmányi Valentin lett az Étkezők Viadalának bajnoka!

 

Követnek a kamerák. A szemem könnyezik a sok villogó vakutól, de úgy vigyorgok, mint a kivájt tökök Halloween estéjén. A csokoládéfelfújtam illatfelhőjén és a stáb zaján át is látom, ahogy Ádám az asztala szélének támaszkodik, kicsit szomorkásnak tűnik, de ez egyáltalán nem meglepő: karnyújtásnyira volt a győzelemtől, a végén mégis elhappoltam előle.

Mintha egy léggömb dagadna a mellkasomban, szinte lebegve pakolom össze a bőröndömet, hogy kiköltözzek a villából, ami az elmúlt három hónapban az otthonom volt. A kamerák még működnek, ez lesz az utolsó adás vége, amolyan levezető a finálé után, hogy a nézők még elkísérhessék a bajnokot és az ezüstérmest egészen a verseny legvégéig.

A nappaliban találkozunk szembe Ádámmal. Látom rajta, hogy hullajtott pár könnycseppet, de tapintatból nem említem neki. Rám mosolyog, és kezet nyújt:

–       Hivatalosan még nem is gratuláltam.

–       Kösz – vigyorgok rá, még mindig úgy, mint a tejbetök. – Te is nagy voltál.

Mormog ő is egy köszönetet, de a szó félúton a torkára forr, és csak megbökdösi a vállam, hogy forduljak hátra.

Amint megteszem, azonnal sötétbe borul a világ, reccsen a hátam, még hátra is kell lépnem, hogy ne veszítsem el az egyensúlyom, de egy pillanatig sem bánom. Mert ez a mandulaillat, ez a cseresznyeíz, ez senki máshoz nem tartozhat, csak hozzád, drága Tinkám, te önzetlen konyhatündér, te. Mibe, hogy ezt azóta tervezted, hogy én lenyilatkoztam egyenes adásban, hogy szeretlek, és alig várom, hogy a műsor végeztével újra együtt lehessünk? Akármibe le merném fogadni, hogy kitaláltad: komolyan beszélek, nem csak a színjátékot folytatom.

De azért finálé utáni finálénak ez se utolsó, nem igaz? Pláne, hogy mikor összerakja, mi történt, Ádám egyszemélyes szurkolótáborrá alakul, és tapsolva-füttyögve nevet ránk, hogy na azért, ez még kellett így a végére.

Újra eszembe jut a vers, amit keserűségemben ajánlottam neked, de most ezt se bánom. Tudod, hogy van vége?

Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem.

 

Szívmelengetően cuki Halmányi Valentin és Árva Kata Lilla párosa – Tinka megmutatta az eljegyzési gyűrűjét!

 

Epilógus: két évvel később

Mikor elmondtad, mire kellett volna neked a show főnyereménye, fél órán keresztül keresgéltem a leesett államat a padlón. Órákon át sírtál, hogy értsem meg, boldogtalan vagy így, nem önazonos – de félreértettél. Nem gondoltam rád ezért másképp, pláne nem gondoltam, hogy ez betegség, vagy természetellenes állapot lenne.

Tinka, nem érdekel, hogy milyen nemű vagy papíron, én téged szeretlek, nem azt, ami a lábad közt van. És ha te boldogtalan vagy nőként, a legkevesebb, amit tehetek, hogy támogatom, hogy fizikailag is férfivá válj.

Mikor elmondtam ezt neked, úgy öleltél át, a testedbe szorult minden csepp erővel, mintha nem volna holnap. Aztán nevettél, hogy képzeljem el, nem véletlenül Bálintoztál engem. Sőt, nem véletlenül szemeltél ki pont engem a páros hadművelethez.

A Valentin nevet nézted ki magadnak. A Tinka annak a becézése, nem a Kata-Katinka-Tinka sor vége.

Ha te ezt szeretnéd, én megosztom veled a nevemet is, ahogy megosztottam a lakásomat, a nyereményemet és a szívemet is.

 

Előbújt az egykori valóságshow-szereplő: Tinka neve hivatalosan Árva Bálint Levente lett